Majd két évvel ezelõtt egy elég sejtelmes kép járta be a világot, melyrõl biztosan állították, hogy a Valve mûhelyébõl került ki és melyen egy feszítõvas lehetett megcsodálni. Egy egyszerû tárgy ekkora figyelmet még nem kapott a játékvilágban semmi, ám pár héttel ezután jött a nagy durranás, melyre szerintem sokan emlékezni fognak, amíg csak élnek: bejelentették hivatalosan is a Half Life második részét.

Botrányos kezdetek

Bizonyára mindenki emlékszik arra a botrányra, melyben legfõképp a Valve volt érdekelt 2003 õszén. Történt ugyanis, hogy a 2003-as E3 alkalmával bejelentették a nagy alkotást, a Half Life 2-õt, mely addig soha nem látott lehetõségeket tárt elénk. Ezeket videó bejátszásokkal prezentálták, melyrõl állította minden Valve munkatárs, hogy bizony ingame felvételek. A kiadási dátum is ki lett tûzve, a bûvös szám szeptember 30-a volt. Teltek múltak a hetek, hónapok, jöttek szépen a képek, videók rendesen, tüzelték a játékosokat, amennyire csak lehetett, de a kiadási dátumtól nem álltak el a készítõk, pedig nem kevés pletyka szintû utalás volt arra, hogy bizony szinte semmilyük sincs még készen. Végül mindössze egy héttel a bûvös dátum elõtt bejelentették, hogy késni fog az alkotás. Ez mindenkit megrázott, de úgy tûnik egy ember (vagy csoport, ez a jogi kérdés még tisztázatlan) ennyivel nem érte be. Bejutott a Valve belsõ rendszerébe, azon belül is a legfõbb fejes Gabe gépébe, ahonnan több gb-nyi adatot tulajdonított el, köztük a teljes source forrást és az addig elkészült játék teljes anyagát. A magát akkor ANON-nak kikiáltott hacker azt követelte a fejlesztõktõl, hogy ismerjék be: a játék soha nem ált azon a készültségi fokon, hogy azt kiadják szeptemberben, valamint az E3-as prezentáció csalás volt, minden le volt elõre scriptelve. Ezt a cég nem tette meg, így az illetõ a teljes anyagot kiadta és minden illúzió szertefoszlott. A játékosok dühösek voltak, a Valve pedig kénytelen volt színt vallani. Beismerte a vádak igazságtartalmát és heves nyomozásba kezdett azért, hogy kiderüljön ki, vagy kik voltak az ügy hátterében. Az illetõ azóta megkerült és jelenleg is rendõri õrizetben várja a bírósági tárgyalást a játék pedig, ha nehezen is, de elérte az arany státuszt és megindult a sokszorosítók felé. De a kálváriának még nincs vége.

Botrányos folytatás

Az eddigi kis történet úgy tûnik nem volt elég a Valve "szakembereinek". Pár héttel a tervezett arany fokozat elõtt ugyanis kitalálták azt a nemes egyszerûséggel hülyeségnek nevezhetõ lépést, hogy bizony csak és kizárólag internetes aktiválással lehet hozzájutni a játékhoz, másképp nem lehet majd használni. Ezt a trükköt a Windows XP esetében már eljátszották, mely után a warez változatok visszaszorulása elmaradt, az ideges tulajdonosok viszont elég agresszív állapotban támadták a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy miért is kell nekik ezzel szenvedni. Úgy tûnik a marketing osztály igyekezett túlszárnyalni a fejlesztõk és a fõnökség meggondolatlan lépéseit és így akarták még jobban megutáltatni magukat a játékos társadalom azon részével, mely nem rendelkezik internet eléréssel. De nincs mit tenni, megtörtént mindez, aki megvette a játékot, azoknak elenyészõ része szidhatta is a Steam rendszert, mely az aktivációért volt felelõs. Nem elég, hogy nem bírta a kiszolgálásokat végrehajtani, de még le is fagyott, annak rendje és módja szerint. Ez történt a szerencsésebbekkel, volt olyan eset is, ahol alapvetõen nem mûködött ez a szolgáltatás. Több telepítési hiányosságra is fény derült, így azt kell mondjam a Valve lehet, hogy játékot tud fejleszteni, de hogy a játékosokat azokat nem szereti az is biztos, csak a pénzüket. Errõl tanúskodik a Bronze csomag tartalma is, melyben egy darab DVD tok és öt papírtokba helyezett cd (már ha mind benne volt persze) kapott helyet és valami kézikönyvnek csúfolt papír fecni, mely az alapvetõ telepítési utasításokat tartalmazta, ennyi. Az is elég felháborító, hogy ha valaki a Steam rendszerén keresztül veszi meg a programot, az is ugyanannyit fizet érte, mint ha megvenné azt a boltban. Így ez gyakorlatilag értelmét veszti, hisz ki mondana le arról, hogy meglegyen a rendes, csomagolt változata.
Az aktiválásos móka, ahogy azt sejteni lehetett, nem hozta meg a várva várt eredményt, alig fél nappal a globális aktiválás megkezdése után már kint is volt az illegális csatornákon a game warez változata, mely azóta kedveltebb árucikké vált, mint a boltban fellelhetõ eredeti termék. Ennyit a dolgok hátterérõl és a hozzá nem értések taglalásáról, nézzük meg annak az 5 évnek a termését, mely során végre alakot öltött az a játék, melyet minden bizonnyal az elsõ résszel fogunk egy lapon emlegetni még hosszú évekig.

Aktiválás kész, indulás!

Akárcsak a Counter Strike Source esetében, itt is mellõztek az indításnál mindenféle felesleges hatáskeltõ látványelemet, ami alaposan feljavítja a feelinget, hisz nem egy game alkalmazta már a csicsás intrókat és menürendszereket azért, hogy a játék lényegi hibáit elrejtsék. A menürendszer szinte teljesen ugyanaz, pár apróság változott, a beállítások igen széles körben konfigurálhatók, így minden rendszerre könnyedén be lehet lõni a gammát. Mivel egy egyjátékos küldetésekbõl álló gamerõl van szó, ezért ne is keressünk multiplayert, pedig van, mindössze pár sort kell begépelni a konzolba és ip cím alapján bárki felléphet a delikvens gépére egy kis spontán deathmatchre. A kalandjaink hasonlóan kezdõdnek, mint ahogy az a Doom 3 esetében volt. Megérkezünk az állomáshelyünkre, majd nekiindulunk az adminisztrációs hercehurcának. Itt szakad el a történet a már megszokott kliséktõl és csap bele egybõl a dolgok sûrûjébe. Természetesen már mindenki ismeri az arcunkat és az elõzõ kalandozásunk lényegi részeit (néha elég csöpögõsre sikeredett ez a momentum, kár érte). Nem is csoda hát, hogy valamennyi nagyfejes elkezd üldözni minket. Alig, hogy megérkezünk, az ellenállók egybõl felveszik velünk a kapcsolatot, majd irány a transzportálási kísérleti labor, ahol egy sikeres teszt után nálunk elromlik valami (miért ne) és pár remekül betett sejtetõs részlet után indul a hajsza az idõvel és a rosszarcokkal az információkért és a túlélésért, mely során csatornákat, barlangokat és egy kísértet várost is meg kell majd járnunk, mindezt a linearitás szellemében. Sokkal szívesebben vettem volna, ha ezernyi különféle módon lehetett volna eljutni egyik helyrõl a másikra. Szerencsére azonban ez nem hat ki a hangulatra, sõt, azt gyakorlatilag nem is tudná lerontani, olyannyira jól sikerült. A textúrák választása, a pályák felépítése, a fejtörõk összetettsége rendkívüli programmá teszi ezt a játékot.

Hmm, ez a szörnyike ismerõs nekem valahonnan

A helyszín ezúttal nem egy laboratórium és annak környéke, hanem egy egész város (ötletes módon City 17 a neve) és annak elmutálódott környezete. A régen megismert szörnyecskék ismét itt vannak és lesben várják áldozataikat. A legtöbb rém ismerõs lesz majd az elõzõ epizódból, de jó pár új szépség is helyet kapott. Az elsõ pár pályán az alap monsztákkal találkozunk majd. A kanálisokban a plafonról csüngõ hosszú nyelvû parazitával lesz a legtöbb gondunk. Ezek továbbra is elkapnak mindent, ami a nyúlványuk ügyébe kerül, még a robbanó hordókat is, melyeket sûrûn használhatunk majd ellenük. A kis négylábú állatkák is visszatérnek, akik a fejre tapadva kezdik meg étkezésüket, mely során zombiként próbálnak minket jobb létre szenderíteni a delikvensek. Ennek egy szinttel feljebb mutálódott változatával lesz nagyon sok gondunk, nem ritkán két gránát sem elég az eliminálásához, mivel egy személyre tapadva egy egész csoportot kell megsemmisíteni. A homokos pályaszakaszokon a homok hangyák lesznek majd a fõ ellenfeleink, ezek képesek repülésre is, így elég veszélyesek, egy pillanatra sem szabad megállni, ha közöttük lavírozunk. A több emelet magas rémségek lesznek a hab a tortán, velük jó hosszan fogunk játszadozni.
Ha már ennyire belemélyedtünk az ellenségek taglalásába, akkor a katonákról se feledkezzünk el, velük is sok lesz a baj, de szerencsére az eszük kárpótol majd minket. Jól céloznak és többé kevésbé értelmesen gondolkodnak, legalábbis medium fokozaton. A taktika továbbra sem az erõsségük, de a golyó elõl már igyekeznek fedezéket találni. Elég sok jármûvet használnak majd fel ellenünk, közülük a legerõsebbnek a helikopter és a bálna keresztezésébõl létrejött hibrid lesz, melynek vezetõjét szinte csak RPG rakétákkal tudjuk jobb létre szenderíteni. Persze nem kell félteni minket, igen tág lesz a felhozatal fegyverek terén. Alapból egy kis kaliberû pisztolyt kapunk, melyet nem sokára egy automata szépség követ, majd a késõbbiekben megkapjuk még a gránátokat, a nyílpuskát, a snippert, az erõsebb automata gépágyút, a shotgunt, az elmaradhatatlan hat töltényes revolvert és persze a gravitációs eszközt is. Nem árt majd jól beosztani a lõszermennyisége, mert hiába a sok monszta irtó, ha a munícióból keveset vihetünk magunkkal.

A forrás ereje

A grafikus motor a direkt ehhez a játékhoz kifejlesztett Source engine, melyet már nem egy cég licenszelt, köztük azok is, akik a Vampire: The Maskuerade - Bloodlines fejlesztéséért is feleltek, õk ezzel a programmal egy idõben adták ki alkotásukat. A grafikus motor rengeteg korszakalkotó újítást tartalmaz és a teljes hatás valóban forradalminak mondható, akárcsak anno a Doom 3, mikor azt bemutatták. A legfõbb elõnye az, hogy nem kell egy egész erõmû a tökéletes és részletes futtatásához (nem úgy, mint például a Medal Of Honor Pacific Assault esetében), sõt, a Direct X verzióknak megfelelõ effektezés is állítható benne, így régebbi kártyákon feleslegessé váló számítási feladatokat elkerüli. Ennek sajnos van egy árnyoldala is, melyrõl nem lehet egyértelmûen eldönteni, hogy azért történt így, mert a Geforce FX széria DirectX9-es teljesítménye alacsony, vagy mert egyszerûen az ATI pénzelte a projectet. A lényeg annyi, hogy míg utóbbi gyártó kártyáin tökéletesen futnak a legújabb effektek, addig az Nvidia kártyák nagy részén csak a 8.1-es megvalósítás érhetõ el alapból. Optimalizáció, na de milyen áron! Szerencsére lelkes emberek már megtalálták a megoldást, mely során könnyedén átállítható a megfelelõ verzióba a megjelenítés minõsége. Ehhez csak el kell indítani a Steamet, majd a HL2 menüponton egy jobb gombot nyomunk, properties, megnézzük a bõvített lehetõségeket és beírjuk: -dxlevel 9.
A karakterek mozgását igyekeztek a legjobban közelíteni a realitáshoz, ennek megfelelõen a lépések valóban a padlón történnek, nem csak lescriptelt mozdulatsorokról van szó. Az arcmimika a legnagyobb fejlesztés, amit az utóbbi idõben volt szerencsém látni. Az érzelmek valóban megjelennek a szereplõk arcain, bár nem mindegyiken, látszik, hogy sok munkát lehagytak az idõ szûkössége miatt. Erre utal az is, hogy a hullákon lazán át lehet gázolni, sõt, a kötelek jó része csak két ponton szilárd, egyébként bármi átmegy rajta.

Ha ezt Newton látná

Ahogy azt már jó pár éve megszokhattuk, a hangulat elengedhetetlen kelléke lehet a realitás. Ehhez mind a grafikát, mind a fizikát át kell alakítani úgy, hogy az a játékosnak a leginkább visszaadja, amit látni szeretne. Ebbõl az elgondolásból több cég is elkezdte saját fizikai motorját készíteni, melyek közül a legnépszerûbbnek a Havok engine bizonyult. Segítségével olyan szintû fizikai megvalósulást láthat a gamer, melyet egy hasonló gamma sem tudott felmutatni eddig. Kezdjük talán az elsõ és egyben a legfontosabb dologgal, a fa kezeléssel. Gyakorlatilag ami fából készült, azt mi leamortizálhatjuk, sõt, a golyónk át is megy rajta! Ha a célszemély egy ilyen anyagból készült fedezéket használ, akkor csak a pontosságunkat befolyásolhatja, a hatás az megmarad. Az üveg is elég szépen lett kezelve, könnyedén törhetünk össze bármit, ami ebbõl az anyagból készült, de ha csak textúraként van jelen, akkor hasonlóan mûködik, mint a fal. Ez kissé illúzió romboló, mert ezt is a határidõ betartás rovására írom.
Külön figyelmet érdemelnek az apróbb dolgok is, melyek ugyan nem túl látványosak, de elég fontosak ahhoz, hogy az ember a lehetõ legtöbb dolgot meg tudja valósítani. Végre használhatjuk a kezünket, mellyel felvehetjük a kisebb tárgyakat és megfelelõ fegyver híján akár ezeket is dobálhatjuk. Persze ebben is maradt rendesen kidolgozatlanság, hiába dobálok meg egy téglával egy embert, az jóformán meg se moccan, mintha a falnak dobtam volna. Ezt a lehetõséget inkább logikai fejtörõk megoldásához használhatjuk majd, mikor például hordókat kell levinnünk egy kis ketrecbe, hogy azok felvigyék nekünk a rámpát. Mivel levegõ van a hordókban, ezért mindig a vízfelszínre törekednek majd.
Érdekes fegyverünk lesz majd a gravitációs eszköz, mellyel nagyobb tárgyakat emelgethetünk, de igen veszélyes fegyverként is lehet kezelni. Ha felveszünk vele egy robbanó hordót, vagy egy gázpalackot, akkor azt erõteljes robbanás kíséretében juttathatjuk a végcéljához, de a körfûrész pengéje is alig okoz kevesebb pusztítást, ha felvettük, akkor az ellenfeleinket kettévághatjuk vele, miután elhajítottuk azt.
A jármûvek kezelése sokban hasonlított a Far Cry-ban már megízlelt feelinghez, de véleményem szerint sokkal jobban sikerült annál. A motorcsónaktól függetlenül mozgunk, melyet a kameranézet ugrálásai fognak érzékeltetni velünk. Ha felborulunk, akkor is ki kell szállnunk, nem dob ki minket a gép, hogy gyorsan állítsuk talpra, ha a gravitációs fegyverünk nincs kéznél, akkor bizony nekünk annyi. A turbó használata elengedhetetlen lesz nem egy küldetés alatt, legtöbbször csak így juthatunk tovább.

Tüc-tüc, vagy valami más?

A Half Life elsõ részét sokan bírálták a zenéje miatt, nem kevesen kikapcsolták azt, mivel a stílusát nem kedvelték. Azt kell mondjam, ha valakinek a mostani felhozatal sem tetszik, akkor nem tudom milyen matéria illik aláfestés gyanánt a játék alá. A legjobb helyzetekben a legjobb dallamok csendülnek fel, olykor buzdító, máskor nyomasztó hangulatot keltve bennünk.
A hangok összeválogatása is profi munka, bár több darabot az elsõ részbõl vettek át, azért elég sok újítást vittek bele. A különbözõ anyagokkal mért kölcsönhatások remekül lettek kivitelezve, ráadásul a minõséggel sincs gond. Elég széles körben konfigurálható a beállítás a fejhallgatótól kezdve a sima kettõs hangszórókon át az 5.1-es hangrendszerrel játszók hardveréig mindent pontosan belõhetünk, még azok minõségét és hangerejét is.

Végre!

Bizony, végre. Azt kell mondjam olyan játékot kapott kézhez a játékos közösség, melyrõl legalább annyit beszélünk majd a jövõben, mint annak elsõ részérõl. Ezt fõleg abból gondolom, hogy napokon belül a teljes HL2 SDK (software Development Kit) is ki lesz adva, melynek megérkezése után modifikációk áradatára számíthatunk. Érdemes visszaemlékezni például az elsõ részre épülõ Counter Strike sikerére, mely a mai napig a legnépszerûbb mod a világon. Ha a Valve nem rontotta volna el az egészet a hazugságaival és a meggondolatlan lépéseivel, akkor minden idõk legjobb szoftveréhez a legjobb marketing is járulhatott volna, valamint a legnagyobb eladások. Így viszont csak azok tudják beszerezni, akik hajlandóak a Steam névre keresztelt borzadállyal szenvedni azért, hogy egy hétre teljesen elvonulva a külvilágtól belevessék magukat a fõhõs, Gordon Freeman legújabb kalandjaiba.