|
Nos, hasonlóan annak idején a 6600-hoz, a most tesztelésre kerülõ készüléket is nagyon nagy várakozás elõzte meg. A 6630-nak - legalábbis az elõzetes hírek szerint - rendelkezni kell minden széppel és jóval, amit egy okostelefon felhasználó elvár. Miután a 6-os széria a gyártó saját bevallása szerint üzleti felhasználásra termett, ezért különösen fontos a formavilág. Olyan készüléket kellett alkotni, amit megerõltetés nélkül el tudunk képzelni öltönyös-nyakkendõs-yuppies arcok öltönyének belsõ zsebében, hogy rögzíthessék a meetingeket, és azt, hogy mikor mennek golfozni (csóróbbak teniszezni). Nos, a 6630 kissé ping-pongütõre hajazó formája olyan lett, amilyen, valószínûleg senki nem fog megbolondulni érte, de azt el kell ismerni, hogy a sok kotyogós, lötyögõs, gagyiszerû anyagválasztás után ez a telefon egy normálisan, mi több, igényesen összerakott készülék benyomását kelti. Na, akkor forgassuk is meg egy kicsit a telefont! (Itt gondoltam arra, hogy felveszem videóra, ahogyan bekapcsolom a készüléket, meg is csináltam, de mivel 30 másodpercig nem történik semmi - ennyi ideig bootol - ezért letettem errõl a szándékomról.) Elõször is feltûnik, hogy a bekapcsoló és profilváltó gombot áttolták a készülék tetejérõl a jobb oldalára. Így tényleg jobban kézre esik. Alatta ficereg a memóriakártya fiókja. Bizony, egy igazi fiók a Nokiától, végre sikerült ezt is megoldani. Ide gyárilag egy 64 megás RSMMC kártya kerül, amelyhez jófejségbõl adnak egy adaptert is, így más MMC-s eszközök is olvashatják tartalmát. Alul van egy pop-port csatlakozó, az alsó körív bal oldalán pedig a standard Nokia töltõ bemenete. A töltõre dugott készüléket emiatt egy kicsit olyan furán néz ki, de biztos csak meg kell szokni. Bal oldalon csak a hangtárcsázás gyorsgombja kapott helyet.
És akkor jöjjön a hatalmas mûanyag hátlap, egy akkora kamerával, mint egy Volkswagen Golfon a jelvény. Kistányérnyi méretû a fényképezõgép, de van mire arcolni a Nokiáéknál, mivel 1,3 megapixel a felbontás. A lencse karimáját gumigyûrû alkotja, ami egyben arra is jó, hogy az asztalra helyezett készülék ne csúszkáljon, és az optika ne karcolódjon. Nem álltak be a sorba a finnek, a 6630 nem az innen telefon, onnan kamera, amonnan meg furulya jellegû telefon, és ez nem is baj. Még egy apróságra hívnám fel a figyelmet: a kijelzõ felett egy apró fényérzékelõ helyezkedik el, ami nagyon sötétben bekapcsolja a billentyûzetvilágítást. Hasznos kütyü, ha nem is sokat, de némi energiát azért spórol.
Na, akkor öveket bekötni, kapcsford. Igen, némi Nokia felirat, némi várakozás, némi kézfogás, némi zene, és összeáll a fõképernyõ. Hát a kijelzõ maradt a régi: 176x208 pixel, 65000 szín. Jó, hát, azért reménykedtünk, persze, hogy esetleg turbóznak, de a Symbian rendszer jelenleg erre képes, legalábbis ebben a méretben. Jut eszembe, ezen már az új, 8.0-ás Symbian van, és tényleg fejlõdött egy-két dolog valamelyest, de ezekrõl majd késõbb. A gombkiosztás a szokásos dolgokat tartalmazza, haladjunk talán be a fõmenübe. Az ikonos elrendezés ismerõs (de lehet listás is), és ahogy haladunk a korral, úgy kerülnek már gyárilag is bele a telefonba jobbnál jobb elõre telepített alkalmazások. A 6630-nál defaultból 15 ikon ficereg, ebbõl 6 mappa, amibõl ugye további ikonok bukkannak fel. Az öt irányú navigációs gomb frankón nagyon kellemesre sikeredett, és egy rossz szavam nem lehet a többi billentyûre sem. Egy nagyon picit lezsúfolódtak a gombok, de ez az érzés csak bizonyos marokméret felett jelentkezik. Fekete László ne vegyen ilyen telefont.
Szokás szerint a SIM kártya tartalmát érdemes átemelnünk a névjegyzékbe. A telefon belsõ memóriája 10 megabájt, de a telefonkönyvet kitolhatjuk a memóriakártyára is, bár jellemzõen nem a névjegyzék az, ami lezabálja a memóriát. A nevekhez hozzárendelhetõ különbözõ adatok száma 32. Talán most nem sorolom fel, maradjunk a lényegnél: a kontaktokhoz kapcsolható fényképek még mindig csak bélyegnyi méretben jelennek meg a kijelzõn. Másik marhaság, amivel szembesültem: ha egy névhez e-mail címet szeretnék hozzáadni, akkor prediktív szövegbevitellel indít a készülék. Szerintem ritka az olyan e-mail cím, ami egy prediktív szótárban szerepel. Szerencsére miután ezt kikapcsoltam, a következõ névnél már intelligensen viselkedett a telefon. Oh, ja, persze integrált a messanger szolgáltatás is, ami még mindig nincsen itthon, de lassan már ideje lenne, mert az új telefonok márkafüggetlenül is, nagyon elkezdték támogatni. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára a mobiltelefóniában. És a telefonkönyvön belül szembesülhetünk elõször 3G-re utaló jelekkel, ugyanis a kontaktokhoz hozzárendelhetjük videótelefonjuk számát is.
Üzenetkezelési szempontból a tökéletesség határán mozog a készülék. Aki már használt Symbian Series60 platformos telefont, annak nem lesz újdonság a téma. Jó magyar prediktív, könnyen írható szöveg, visszaszámoló karakterkijelzés, mappák, és a dinamikus memóriába tárolódó üzenetek. Az MMS részlegnél kicsit bõvültek a beállítási lehetõségek, úgymint: a beszúrandó kép mérete már nem csak "kicsi" és "nagy" lehet, hanem "eredeti" is. A dolog veleje abban rejlik, hogy a kicsi kép 10KB alatti, a nagy 100KB alatti, míg az eredeti pedig ugye attól függ mit és milyen felbontásban fotóztunk. Beállítható az is, hogy beszóljon-e a telefon, ha túl nagy üzenetet szerkesztünk. Nyilván a 3G hálózaton nem lesz majd parás elküldeni egy fél megás MMS-t, de jelen hálózati adottságok között kivitelezhetetlen. Harmadik rész: e-mail kliens. Igen, ilyen csatolmánykezelõ fajta, ráadásul felsõ korlát nélkül. A fényképeket tök jól elküldte. Viszont nem támogatja még mindig a hitelesített SMTP szervereket, ami azért elég gáz. Már egy csoffadt T230 is tudja, könyörgöm. Idekívánkozik, hogy megemlítsem a Quickoffice jelenlétét a telefonban. Ezzel a szoftvercsomaggal Microsoft Office dokumentumokat tekinthetünk meg a telefonon, de módosításukra nincsen lehetõség. (Itt észleltem elõször tényszerûen, hogy még egy kicsit béta kütyü volt nálam, ugyanis a Quickoffice mappa nekem olyan üres volt, mint az államkassza.) A lényeg tehát, hogy levélben, csatolmányként érkezõ Word doksi minden nehézség nélkül megcsodálható a 6630-tól. Na, például ez az, ami egy üzleti telefont tényleg üzleti telefonná tesz.
Elérkeztünk a fényképezõgéphez. Nos, tényleg kafa. Effektíve 1,23 megapixeles a felbontás, 1280x960 pixel a maximum. Takarékosak választhatják a 640x480-at is. Nagyobb felbontásban is egy szinte fokozatmentesen állítható hatszoros digitális zoom segíthet a fénykép szoftveres felnagyításában. Már a fotó elkészülése elõtt rengeteg állítgatásai lehetõségünk van: a fényerõ és a kontraszt 12 lépésben variálható, van éjszakai mód és önkioldó is. Az elkészült képek tényleg nagyon jók. Érdemes megnézni a cikk alján található tesztképeket. Direkt csináltam ugyanott egy nappali és egy éjszakai fotót. Sötétben kicsit szemcsések a felvételek, de ha bekapcsoljuk az éjszakai módot, akkor ez kevéssé lesz jelen, viszont könnyebben elmozdul a kép, és homályos lehet. De ne felejtsük el, hogy még mindig egy mobiltelefonról van szó. Van még egy sorozatfelvétel opció is, amely gyors egymás utánban hat képet készít. A videófelvételek hossza akár 1 óra is lehet, de sajnos a felbontás maradt az elég sovány 176x144 pixel. De persze itt is mindazon lehetõségek rendelkezésünkre állnak, mint a fényképezésnél. Ha nagyon megszaporodnak az ilyen felbontású telefonok, akkor lassan bõvíthetek tárhelyet, mert nem ritkán 1 megabájt közeli képek készültek a 6630-cal.
Az elkészült fotók továbbküldésérõl már részben volt szó az üzeneteknél, de természetesen Bluetooth kapcsolaton keresztül is mozgathatjuk képeinket. Infraport nincs a 6630-ban. (Csak tudnám, hogy ez miért kezd trend lenni, elõször a Motorola csinálta a V500-V600 párossal, most meg a Nokia...) A fényképeink és mozgóképeink azonban nem ússzák meg ennyivel. Van egy Photoeditor alkalmazásunk, amellyel kicsit megvagdoshatjuk és megforgathatjuk a felvételeinket (jó, meg írhatunk is rá szöveget, de tényleg nem egy nagy durranás). A filmekhez pedig van egy Filmrendezõ nevû szösszenet, ami zenei aláfestéssel és effektekkel bonyolítja meg mozgóképeinket. Mókázni jó, de gyakorlati haszna nincsen. A Videószerkesztõ kicsit hasznosabb: megvághatjuk a filmet, lehet alá hangot tenni, és effekteket is.
A multimédia funkciók legfõbb megtestesítõje az integrált Real Player, amely tényleg sok formátumot ismer, éspedig: MPEG4, Real Video, Real Audio, MIDI, AAC, MP3, 3GP, AMR. Ami szép az egészben, hogy a Symbian 8.0 alatt mindez már sztereóban hallható, és bár equalizert nem tartalmaz a program, így is igen kellemesen szól, egy csöppet talán halkan. Az MP3 fájlok természetesen csengõhangként is beállíthatóak, annyi csak a lényeg, hogy vagy a telefon memóriájában, vagy az MMC kártyán a digitális hangok mappába pakoljuk ezeket.
A naptár nem sokat változott az eddigi Symbian operációs rendszerû Series60 platform alatt használt naptárokhoz képest. És azt gondolom, hogy ez nem is baj, hiszen jól áttekinthetõ, jól paraméterezhetõ a szervezõ ezen része, havi, heti és napi nézettel, beállítható hétkezdéssel és riasztási hangokkal. Az alapvetõen jól mûködõ ébresztés elég kis puritán, hiszen mindössze egyetlen idõpontot állíthatunk be, igaz, 10 percnyi szundi funkcióval ezt akár a végtelenségig tolhatjuk... én elég nehezen tolom ki a fejem az ágyból, de a harmadik szundi után már azért összeszedem magam.
Amiben hagyományosan jó a Nokia okostelefon, az a testreszabás. Két irányból közelíthetõ meg a dolog: a felhasználói profilok variálgatásával leginkább a jelzõhangok paraméterezéseit változtathatjuk meg. A profilváltás az oldalsó bekapcsoló gombbal is történhet, ám most még a billentyûzárat is aktiválhatjuk itt. Hasznos újítás, hogy teljesen szabadon paraméterezhetõ, hogy alapállapotban milyen funkciókhoz röpítsen a kijelzõ alatti két választógomb, és ugyanígy rendelhetünk a navigációs billentyû minden egyes irányához is egy szolgáltatást. A testreszabhatóság másik iránya a megjelenésre vonatkozó beállítások, ami legkönnyebben a témák segítségével érhetõ el. A tesztképeken már bizonyára feltûnt, hogy elõszeretettel töltögettem le témákat a telefonra, ugyanis kellemesen megváltoztatja a készülék karakterét.
Amit eddig nem tudtam megemlíteni, az mondjuk a hangrögzítõ, amellyel még mindig csak egy perc hosszan vehetünk fel zörejt. Ez külön vicces dolog, ha emellett 1 órás megszakítatlan videófelvételt csinálhatunk... A szokásos sallangok éppúgy megvannak ebben a telefonban, mint a többiben: számológép, hangutasítás, jegyzettömb, mértékegység átváltó, teendõlista, vagy éppen csevegés. Nem térnék ki egyikre sem részletesen, hiszen egyrészt nem nehéz kitalálni a funkciójukat, másrészt szép lassan minden Symbian rendszerû telefonba beköltöztek. A hátlap alatt található a 900 mAh-es Lithium-Ion akkumulátor. Nos, a nagy kijelzõ és a sok macerálás ellenére két napig mûködött a készülék nálam. A Nokia oldalán ennél soooooookkal több a készenléti idõ: akár 11 nap, muhaha. Érdekes, hogy a 3G hálózaton levõ készenléti idõt nem írják külön, pedig az bizony jobban megterheli a készüléket, pláne egy kis videóhívással megfûszerezve.
 Bizonyára felmerült már az olvasóban a kérdés: vajh' hogyan lehet itt videótelefonálni, ha a fényképezõgép fixen a készülék hátlapján található? Hogyan fog látszódni akkor az én fejem a másik fél számára? Hát csak nem fogok futkorászni a telefon körül! Nem is kell, mert pont emiatt a Nokia a 6630-hoz tartozékként kínál egy videóállványt. Telefon rácsüccs, tárcsáz, majd optikába belenéz, és váó. Szintén hasznos tartozék lehet a vezeték nélküli billentyûzet, amely kis helyen is elfér (tehát magunkkal vihetjük), és Bluetooth kapcsolat segítségével gyorsítja a szövegbevitelt. De kapható a készülék aljára szerelhetõ vaku is, ami már nem csak játékszer az 1,3 megapixel mellé.
Nos, elérkeztünk tesztünk utolsó részéhez, az adatkommunikációhoz. Az infra számomra érthetetlen hiányáról már volt szó. Nézzük mit nyújt nekünk a 6630, ha ezen a csekélységen túllendülünk. Jelen hálózati körülményinket tekintve sincs gond, hiszen a 4+2 idõréses GPRS és az EDGE már most is a technológia maximuma. A Kánaán akkor érkezik, ha végre kis hazánkban is elindul a 3G. A 6630 az új hálózat segítségével 384kbps letöltési és 128 kbps feltöltési sebességet érhet el, amivel egy alap ADSL-lel verseníképes lehet. A megákat viszont nem adják ingyen, úgyhogy érdekes lesz majd, hogy a szolgáltatók mennyire fogják majd MATÁV árszintre belõni az internetes áraikat. A telefonban levõ böngészõ simán alkalmas HTML oldalak megjelnítésére is, sõt ismeri az 1.5-ös Javascriptet is. Tök rendben van, tényleg. Ha feltett szándékunk, hogy a számítógépünk és a mobiltelefonunk feltétlen kommunikáljon egymással, akkor kénytelenek leszünk telepíteni a Nokia PC Suite 6.4-et, amellyel ide-oda töltögethetjük a cuccokat. Ennek elõsegítése végett a készülék dobozában csücsül egy USB adatkábel is, amelyet viszont csak akkor lehet telepíteni, ha leglább Win XP Service Pack 1, vagy Win 2000 SP6 (asszem hat, de lehet, hogy kevesebb) van a gépen. A doboz egyébként még tartalmazza a stereo headsetet, a memórikártya adaptert, a töltõt, a CD-t, a kézikönyvet és magát a 6630-at.
Hát nos. Tesztünk végére értünk. A pozitívumok gondolom egyértelmûek, beszéljünk a hibákról. Nincs infra, nincs FM rádió, nincs hitelesített SMTP. Ja, és a tesztkészülékben nem voltak gyári játékok, ami nekem fel sem tûnt, csak valami amatõr kölcsönkérte megnézegetni a telefont és rögtön ezt kereste benne... Persze, lehet, hogy a boltban levõ verzióban már lesz, nekem nem hiányzott, de semmi pánik: természetesen a 6630 is JAVA képes, úgyhogy letölteni úgyis lehet. Különben jó telefon, tényleg jó. Logikus folytatása a Symbian sorozatnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
