Teszt

Sharp GX-30 Nagy várakozás elõzi meg a Sharp GX-30 megjelenését. Mindenféle mendemondák és egymásnak ellentmondó információk keringenek róla, a Vodafone és a Sharp együttmûködésének újabb gyümölcse az elõzetes hírek szerint nagy dobásnak ígérkezett. Nos, lássuk, valójában mit is tud. Továbbra sem mondható kicsinek a készülék. A GX-20-szal szinte hajszálra megegyeznek a külsõ paraméterek, mások viszont a formák és több a króm a készülékházon. Elsõre feltûnik, hogy nem mindennapi telefonról van szó, hiszen lassan akkora külsõ kijelzõrõl van szó, amekkora a mondjuk anno egy 3110-es Nokián volt, csakhogy ez éppenséggel 65ezer színû. A külsõ kijelzõ felett a hangszóró és a fényképezõgép lencséje került egy krómozott keretben elhelyezésre, mindezek fölé pedig az van írva, hogy "1.0 mega pixels". Igen, ez a nálunk kapható elsõ 1 megapixeles beépített fényképezõgéppel bíró telefon, errõl részletesebben késõbb. A külsõ antenna mellett található az infra, bal oldalt hangerõszabályzó gombok, jobb oldalt a headset csatalkozója helyezkedik el. A fedlap szélére került a makró üzemmód kapcsolója, a készülék jobb oldalán alul pedig a bõvítõkártya bemeneti helye van. Ide SD kártya mehet, gyárilag egy 8 megabájtos jár a GX-30-hoz, én kipróbáltam 128 megással is, akadály nélkül mûködött. Ha kinyitjuk a telefont, az elsõ, ami megállapítható, hogy hatalmas. Ennek ellenére könnyen kezelhetõ a flip egy kézzel is, sajnos még mindig nem aktív, azaz hívások fogadására nem használható. Bekapcsolás után megelevenedik az óriási kijelzõ, amely talán egy fokkal még jobb, mint az azóta is utolérhetetlen GX-20-asé volt. Felbontása maradt 320x240, viszont több helyen is az olvasható, hogy 262ezer szín megjelenítésére képes. Ez igaz is (a kézikönyv is megemlíti), mindenesetre szabad szemmel nem vehetõ észre, a képélesség és a kontraszt viszont tovább javult, ezzel abszolút verhetetlen a Sharp kijelzõje. A többi neves gyártó még meg sem közelítette ezt a felbontást. Sok újdonságot nem hordoz a billentyûzetkiosztás, az eddigi Live! gombot most a fényképezõgép gyorsbillentyûje vette át, de a kezelés és a navigáció maradt a régi. A gombok nagyok, jól nyomkodhatóak. Halványzöld háttérvilágítást kaptak, egyetlen zavaró tényezõ, hogy a funkciógombok és a navigációs gyûrû nem világít, számomra érthetetlen, hogy miért. A menürendszer semmi újat nem hordoz, ám ez egyáltalán nem baj. Aki használt már Sharpot, az pillanatok alatt eligazodik az ikonos fõmenûben, az opciók teljesen logikusan nyílnak egymásból, az egész menürendszert átlengi a szolgáltató imázsa, ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de semmi meglepõ nincsen benne, ráadásul rengeteg beállítási macerától megkíméli a felhasználót. A telefonkönyv maradt a régi: 500 bejegyzés tárolására képes. Egy névhez három telefonszám, két e-mail cím, egy postai cím és fénykép rendelhetõ. A bejegyzések csoportokba oszthatóak, a csoportokhoz pedig csengõhangot, rezgést és fényszínt rendelhetünk. Ez a fényszín a külsõ kijelzõ fölötti LED villogási színét határozza meg, amely nyolc féle lehet. A telefonkönyv menüjében beállítható, hogy a SIM kártyán, vagy a készülékben tárolt számokat mutassa, egyszerre a kettõt kezelni azonban nem tudja, de természetesen van arra mód, hogy a SIM kártya tartalmát átmozgassuk a készülékre. Az üzeneteknél alapvetõen minden rendben van. 1024 karakteres, összefûzött szöveges üzenet küldhetõ, van magyar predektív szövegbeviteli lehetõség is, ám a szótár nem bõvíthetõ. Kár, mert például a jelenlegi állapotomnak megfelelõ "náthás" szót sem ismeri. Az SMS üzenetek tárhelyérõl semmi nem informálja a felhasználót, illetve a tesztelõt sem, így az GX-20-hoz hasonlóan valószínûleg 200 darab fér el a telefonban. A multimédia üzenetek is rendben vannak, több dia is szerkeszthetõ, csatolható hang is, kép is, de azért itt vannak furcsaságok már. Egyrészt az 1 megapixeles kamerával fotózva a maximális felbontással jóval 100 Kbyte feletti képek készülnek, sõt inkább a 200 Kbyte-ot közelíti a méretük. MMS-ben pedig csak 100K küldhetõ, ezért itt érdekes megoldást láthatunk a GX-30-ban. Ha egy ilyen batár képet csatolunk, akkor fogja magát és összetömöríti 640x480-ra, így már befér az MMS-be. Ha mindenképpen az eredeti képet szeretnénk számítógépre vinni, arra a Sharp oldaláról majdan letölthetõ Handset Manager programra lesz szükségünk. E-mail kliens továbbra sincsen a készülékben, a Vodafone Mail WAPos elérése van helyette. A fényképezésre már több helyen utaltam, érdemesebb részletesen is belemenni. Ez az elsõ, hazánkban hivatalosan is forgalmazott olyan mobiltelefon, amely már nem csak 640x480 pixelben képes fotózni, hanem az 1 megapixeles CCD-nek köszönhetõen a maximális felbontás akár 858x1144 képpont is lehet. Az ilyen méretû képeket akár 10x15 centiben is bátran kinagyíttathatjuk, vagy nagyíthatjuk, vagy szólhatunk a nagyinak, hogy nagyíttassa ki egy nagyítóval. A lényeg, hogy - bár a minõsége még mindig lényegesen az analóg fényképek alatt van - tekinthetjük olyan eszköznek, amely mondjuk egy családi összejövetelen pótol egy gyengébb digitális fényképezõgépet. Ez mind szép és jó, azonban vannak problémák. Elõször is, a user szeretné átvinni a képeket a számítógépére. Az MMS-t a fentiek alapján bukta, túl nagy a kép mérete ehhez, marad tehát a közvetlen összekötés a számítógéppel, de ehhez a gépen szükséges telepíteni egy programot. Tegyük fel, hogy még ez is sikerül. Elvileg a készüléken van infra, van Bluetooth és lehet kábelen is kommunikálni. Nos, ebbõl az infrával lesz a legkevesebb gond, ugyanis Bluetoothon keresztül csak headsettel, vagy autós kihangosítóval mûködik együtt a telefon, a kábel pedig nem ugyanaz, mint ami az elõd Sharpok kábele volt, a GX-30-hoz pedig még sehol nem lehet kapni ilyet. Én szerencsésnek mondhatom magam: a Sharp memóriakártyáját áttettem egy digitális fényképezõgépbe, és onnan könnyedén áttöltöttem a számítógépre. Fotózáskor - ha nem a legnagyobb méretet használjuk - zoomolhatunk, állítható a fehéregyensúly, sõt még vaku is a rendelkezésünkre áll. 95KB terjedelmeben vehetünk fel hangos videot, ez nagyjából 11 másodperc hosszú lesz, melyet a készülék 3gp formátumban fog tárolni. Önarckép készítésekor a csillag gomb megnyomásával a külsõ kijelzõben fogjuk látni a lefényképezni valót, amely valószínûleg saját, jól ismert fejünk lesz. Tesztképek természetesen megint találhatóak a cikk alján, az egyik képen még egy szabálytalankodó gyalogost is lefüleltem. A memóriakártyáról egy kicsit bõvebben is szólnék. Az alapból 8 megás kártya arra elég, hogy a felhasználó 50-60 képet könnyedén rámentsen, JAVA alkalmazásokat azonban nem lehet rátolni. Videó és hangfileok lehetnek még a kártyán, MIDI, WAV és MP3 lejátszására is alkalmas a telefon. Beletettem egy 128 megás kártyát, amin 4 megapixeles képek voltak, nos ezekkel nem tudott mit kezdeni (nem tudta megjeleníteni ezeket a képeket a készülék), de a kártyát kezelte. Az SD kártya bemeneti nyílását egy kis ajtó védi, ami egy ijesztõen vékony gumipánton csüng, reméljük, hogy kicsi a bors, de erõs alapon nem szakad le hamar. Mondjuk gyaníthatólag az átlagos felhasználó nem fogja naponta cserélgetni a kártyákat. A csengõhangokról már volt szó, 32 csatornás MIDI fájlok szólalnak meg, igen-igen jó minõségben, torzításmentesen, hangosan. A rezgés is erõs, kabátzsebben is érezni. A GX-30 szinte kívánja, hogy kihangosítsák, de sajnos hiába - nincsen ilyen funkció benne. A gyári doboz tartozéka még egy mono felvevõgombos headset is. Az MP3 lejátszó csak a memóriakártyán tárolt hangok megszólaltatására hajlandó - monoban nem annyira nagy élmény. A telefonban található diktafon, amellyel egyszerre 1 perces anyagot rögzíthetünk. A hangtárcsázás és a hangvezérlés szintén kimaradt az opciók sorából. Amiben a Sharp még mindig nincs a helyzet magaslatán, azok a szervezõfunkciók. Furcsa, hogy egy különben sok tekintetben az élvonalat képviselõ készülék ezen a területen miért ilyen gyenge. Akárcsak elõdei, a GX-30 sem ébreszt kikapcsolt állapotban (viszont bekapcsolás után élbõl tájékoztat, hogy volt egy elmulasztott riasztás). A naptár szintén nagyon alapszintû: csak havi nézet van, egy naphoz maximálisan három jegyzet menthetõ el, riasztás nélkül. Nagy kár. A számológép és a valutaátváltó ellenben jól használható. Kellemesen paraméterezhetõek a környezethez szabható profilok is, alapállapotban a kettõskereszt hosszas megnyomásával tudunk váltani közülük. Az adatkommunikációról is volt már szó, lássuk összefoglalva. A GX-30-ban 4+2 idõréses GPRS segíti a 2.0 WAP böngészõ használatát. Modemként is mûködik a készülék, infrán, vagy kábelen csatlakoztatva a számítógéphez. Állítólag - ha lesz - USB kábel lesz majd kapható a készülékhez. A telefon ismeri a Bluetooth szabványt, de csak headsettel, illetve autós készlettel hajlandó kommunikálni, holott az eszközkeresés során megtalálta a T610-et, sõt egy másik GX-30-at is, de ennyi. Nem lehet párosítani az eszközöket. Ez azt jelenti, hogy kép és hang átküldésére Bluetooth kapcsolattal nincse lehetõség, sõt, sajnos infrán sem. Az infraport modemfunkciókat illetve számítógéppel való kommunikációt lát el. A JAVA támogatás megléte már nem számít újdonságnak, a telefon 6 megabájtos dinamikus memóriájában viszonylag sok alkalmazás elfér, érdemes pont ezért az 1 megapixeles képeket a memóriakártyán tárolni. A hátlap alatt 780 mAh-es Lithium-Ion akkumulátor rejtõzik a kor követelményeinek megfelelõen. A két kijelzõ rendesen beleharap az energiába, nagyjából két napig bírja töltés nélkül a GX-30, viszont 2 óra alatt nulláról is teljesen a maximálisra tölthetõ. Sok tekintetben messze az élen jár a GX-30-as. A világbajnok kijelzõ, az 1 megapixeles fényképezõgép, az MP3 lejátszó és a memóriakártya egy telefonba gyúrva, amely ráadásul ezekhez képest nem is annyira nagy darab, mindenképpen vonzóvá teszik a telefont. Szomorú, hogy a GX-10 óta fellelhetõ bosszantó apró hibák azóta sem kerültek kijavításra. Akinek nem fontos a naptár és az ébresztõóra, annak ajánlott, bár az ára valószínûleg nem az Alcatelek sávjában fog mozogni.